avagy a Trebnitz-i kastélykísértet beszámolója

Berlintől keletre

Berlintől keletre

Kálvária

avagy hogyan szerezzünk bérletet Berlinben

2016. január 31. - mezzanin

Ma kasztot léptem. Végre nem kell csilliárdokért utazva apránként kiadnom csekélyke vagyonomat, hanem megteszi ezt a VBB(Berlin-Brandenburg közlekedési társaság) havonta egy összegben. Már nem kell stresszeljek azon, meddig jó-e még a jegy, vajon elég lett volna-e a Kurzstrecke is, lejárt-e már a két óra szavatossági idő, lesz-e jegykiadó automata azon az eldugott állomáson, ahol épp lejár az a bizonyos 2 óra, vajon érdemesebb lett-e volna napijegyet venni, vagy a barátaim vihetnek-e magukkal, stb. 
Ezt a kérdéskört eddig minden alkalommal megjártam Berlinben.

Átnyálaztam a VBB oldalát, hátha jobban látom a tarifáktól az erdőt. És nem.

Megkérdeztem barátokat, csak még nagyobb lett a káosz.

Végignyálaztam újra a VBB oldalát, hosszas osztás-szorzás után megint más verzió lett a favorit.

Szóval ma, az Úr napján, bősz vallástagadóként becéloztam a VBB Infocentert vasárnapi mise helyett. S lőn a nagy semmi, ugyanis az Infocenterben nem adnak el jegyet (mert miért is kellene), de kaptam egy listát a havibérlet/éves bérlet változatokról, mondván hogy otthon nyugalomban gondoljam át.  Na azt már nem, tovább nem vagyok hajlandó ücsörögni a problémán.

Hosszas tépelődés után, 6 pontenciális jelöltből sikerült kiválasztani a Zeitkarte Monatskarte für Auszubildende Berlin ABC-Landkreis MOL-t. Az utóbbival nem a magyar benzinkutakra nyertem belépést, hanem elméletileg bármivel utazhatok Märkisch-Oderlandban, aminek kereke van, motorja és nincs magántulajdonban. 

Irány a legközelebbi BVG vagy S-Bahn ügyfélszolgálat. Föld fölött S-Bahnnál nincs, oké, irány a föld alá a BVG-hoz. 

A pokol cuki sárgára dísztett kis kapujaként megnyílt alattam a föld, s lőn a BVG-Kundencenter. Gondosan kitöltögetem a megrendelőlapot, amíg várok a sorban. Sorra kerülök, és egy bajor (?!) parasztbácsi próbál nagy nehezen rájönni, mit is akarok tőle. Én elég tűrhető Hochdeutsch-ot beszélek, ő már kevésbé. Háát, ez a hivatalos igénylőlap (amit a koordináló szervezettől kaptam külön erre a célra) nem jó. Nem hivatalos, ilyet bárki kiállíthat. Hozzam be a szerződésem, Mondom az angolul van. Jaaajj, hát az nem jó, azzal nem lehet havi bérletet rendelni, meg különben sem jó az ügyfélkártya, amit az S-Bahn-tól kaptam, és különben is mi ez egyáltalán. Mondom EVS-ben veszek részt, ezzel pont abba a kategóriába esek, mint egy szakmunkás diák. De itt az EVS kártyám, ha nem hiszi el. (Amiről azt kell tudni, hogy én ragasztottam rá a képet, írtam alá és lamináltam le). Na lássam, ez már hivatalos, ilyent nem lehet minden sarkon csinálni. (visszafojtott röhögés részemről). 

Nna, és innentől fogva hirtelen az S-Bahn-os kártyának is lett értelme, az angol szerződésemért sem küldtek haza, de még igazolványképet se kellett adjak az extra ügyfélkártyáért. Kicsengettem 81,90-et á la startkártya az első részletig (mert csak márciustól kezdődhet az, hogy havonta levonják a kártyámról az összeget) és azóta boldog gondtalanságban utazhatok. Kivéve hogy a vonatok ettől még nem indulnak később, és életem gát- és terepfutó sprintjét nyomtam le a lichtenbergi állomáson. A tesitanáraim mind büszkék lennének rám.

A bejegyzés trackback címe:

https://berlintolkeletre.blog.hu/api/trackback/id/tr338340824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása